A juhtúrós sztrapacskához juhtúró kell. Hazafelé Brassóból az odafelé elfogadhatónak minősített Sibiu-Déva-Arad-Szeged útvonalat választottuk ismét. Ez az 1-es főút Romániában, és teljesen új. Autópályának nem igazán nevezhető, de jól autózható, hacsak nem kerülünk bele egy útépítés okozta 30 km-es dugóba, mint odafele.
Szóval hazafelé már azon is el kell gondolkodni, hogy az ember mire költse el gazdaságosan maradék Leijeit. Az út menti árusoknál lehet vásárolni rendkívül szép kerekded, aranybarnára pácolódott füstölt kecskesajtot és valamiféle faháncs tokba csomagolt juhtúrót.
Műanyag világunkban már a csomagolással is lehet villogni a családban, hátmég a juhtúrós sztrapacskával, ami a beltartalomból készül. Atszámítva 2000 Ft körül jön ki mindkét termék kilója, ami nem olcsó, de olcsóbb lényegesen mint itthon a "denaturált".
Igy ebéd után aztán a kellemes hűvös szobában, ahol a hőmérsékletet a 80 cm vastagra vert vályog falak kondicionálják, fel lehet idézni egy-egy érdekes problémát kedvenc sportágunk köréből. Mármint a bridzsről kívánok értekezni megent.
Annyira nem szeretjük lejátszani ezt a 2 szan felvételt, hogy szinte alig licitáljuk őt természetes passzolható mivoltában.
Itt egy kilincs. Benyitunk, körülnézünk a kamrában. Sorakoznak a polcon a 2 szan konvencióink.
1. Jackoby
2. Lebensohl (és ezer féle változata: Staymansohl, YAS stb.)
3. Rubensohl
4. Good-bad
5. kétszínű közbeszólások: Michaels, Ghastem, Capelletti, Multi Landy és még sokan mások
6. Scrambling
7. kétszínű minor indulások
8. gyenge kettesek (egyszínűek vagy kétszínűek) utáni felkérdező licitek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése